Egyéb összefoglalóbb jellegű beszámolók Németországból:
Vissza a főoldalra (katalógus)
Ez az út Bajorországban található Lindautól í Königsssee-ig tart és kb 450 km hosszú. A Német Alpesi Út Németország legidősebb üdülő útvonala, amelyet először dokumentáltan 1858-ban II. Maximilian bajor király tett meg. Bár ennek az utazásnak a leírása fennmaradt, de csak a 20. század elején kezdtek el foglalkozni vele.
Hagyományosan 9 szakaszra osztják, ennek jó részét - több szakaszban - mi is bejártuk. Ezen fogunk végig menni, szakaszokra osztva.
1. Bodensee - Westallgäuer Berge:
A Német Alpesi Út (Deutsche Alpenstrasse) Westallgäu régióban, a Bodeni tó mellett, a mediterrán klímájú Lindau-ban kezdődik. A 308-as úton indulva kelet felé az első kb. 30 km-es szakasz az allgäui és vorarlbergi hegyek között vezet.
- Lindau:
A Lindau fotóalbuma ITT látható!
Ide eredetileg azért jöttünk, mert úgy volt, hogy az unokám is velünk jön, de végül nem tudott eljönni. Itt volt egy kis félreértés, mivel a honlapon azt írták, hogy 1 Euró/főért lehet időpontra foglalni helyet, mivel csak korlátozottan engednek be látogatókat, hogy a lepkékkel való együttlétet jobban kiélvezhessék a látogatók. Sajnos ez nem így volt. Vasárnap voltunk itt, éppen e miatt foglaltunk időpontra belépőt, de úgy láttam, hogy csak boldogot és boldogtalant engedtek be, így meglehetősen nagy volt a tömeg. E miatt úgy érzem, hogy felesleges foglalni helyet, mivel nem tartják be az ígéretüket. Amúgy érdemes megnézni, nagyon szépek a lepkék csak nagyon nehéz fényképezni őket, repkednek össze-vissza, ha leszállnak, akkor becsukják a szárnyaikat, esetleg repkedve gyűjtögetik a nektárt. Az sok embernek tetszett, hogy a lepkék leszállnak rájuk. Lehetett látni egy keltetőt, ahol a gubóból kikelnek a lepkék és szép lassan feltöltik a szárnyukat és kirepülnek a térbe.
Főleg gyerekkel javaslom megnézni.
A képekkel nem vagyok teljesen elégedett, nagy volt a páratartalom és a lepkék sem álltak modellt.
- Füssen:
A Füssen Fotóalbuma ITT található!Füssenben már jártam 2022-ben, de most a feleségemmel együtt tudtam jönni. Elsődleges cél II. Lajos féle kastélyok megtekintése volt, ehhez jó kiindulási hely volt ez a város. Elsődleges probléma a szálláshely megválasztása volt. Maga a belváros kicsi, autóval megközelíthetetlen (parkolás, csomag pakolás, stb), úgy általában egy városban drágább a parkolás, mint a környékén (esetleg az éjszakai parkolás is 15-20 Euró/nap költséggel oldhat meg). Így egy - bár Füssenhez tartozó - közeli település részen (See) foglaltunk szállást. Panzió, reggelivel. A reggeli fontos, nem kell közértekkel küzdeni, általában hűtőszekrény csak a nyaraló apartmanokban van, ezeket pedig csak általában min. egy hétre adják ki. A panzió egy tó partján volt, ami egy jó kis reggeli és esti sétára is egy nagyon kellemes lehetőséget adott. Egy KIS kiegészítés, itt 7% az ÁFA a szállásra, Mo-n 27 %. No comment.
Na de vissza Füssenhez. Itt is a parkolás ad nagy problémát. Mint azt már korábban említettem, Németországban tett túráim alkalmával mindig a parkolás okozta a legnagyobb gondot. Vagy a megnézendő hely közelében kell parkolni, akkor elég nagy összegeket kell kifizetni, vagy messzire lehet parkolni, onnan elég sokat kell begyalogolni mondjuk a városközpontba. Itt találtam egy jó megoldást. A Tiroler str-n van egy kis templom (Kirche Unserer Lieben Frau am Berg), az előtt van egy kis járda hely, ahol nem szoktak parkolni, korábban is tudtam ott parkolni, ingyenes és közel van a belváros.
Most egy jó sétát tettünk a feleségemmel a városközpontban, felmentünk a várba, sétáltunk a Lech partján.
Erre a napra Füssenből ennyi jutott, mivel még máshová is mentünk.
- ennek a tónak a partján szálltunk meg (Weissensee). Itt nagyon élesen látszik, hogy hol kezdődik az Alpok: a tó északi partján már szelíd dombvidék van, a déli parton egy magas sziklafallal kezdődnek az Alpok. Itt egy szép vízesés is található.
Ide viszonylag nehezen jutottunk el, nem az elhelyezkedés, hanem más miatt. Első nap (vasárnap), nagy volt a tömeg, nem találtunk parkolót (a parkolás egyébként is probléma szinte mindenhol). A második nap (hétfőn), kiderült, hogy tervszerű karbantartás! van és egész nap zárva vannak. A 3. nap (kedden) egész nap esett az eső. A 4. nap elindultunk Garmisch-Partenkirchen felé, na akkor sikerült bejutni.
Valahogy az tűnt fel (miért is?), hogy nem magyar módra készült. Van normális parkoló (a német oldalon kicsi, az osztrák oldalon elég nagy), nem csak az ösvény van, hanem a fogadó épületben kiállítások vannak erdészeti, geológiai témákban, oktatási termek, nem pottyantós WC-k, stb. A lombkorona ösvényt mi a német oldalról közelítettük meg, mivel ott szintben lehetett rájutni a lombkorona ösvényre (a feleségem már nem nagyon szeret lécsőt mászni), az osztrák oldalon viszont fel kell jönni a szintjére.
Amúgy magát a lombkorona ösvényt nem igazán tartom nagy durranásnak, kissé magasabban sétálhatunk, mint a talaj szinten (pedig az első diplomám erdőmérnöki, jobban is érdekelhetne a dolog). Kissé jobb a kilátás a hegyekre. Viszont a közepe táján országot válthatunk, ott van a német-osztrák államhatás (az oldalán réz D és Ö jellel), az ösvényen felfestve (a feleségem pont ott áll).
Az utolsó képen látni, hogy előzően mekkora eső esett, a folyó parti sétányok le is voltak zárva.
Látszott, hogy német alapossággal építették meg, karbantartás is van, szerintem gyerekkel ajánlható a megtekintése, ha nem is kulcsfontosságú.
- Schwangau:
- Schloss Neuschwanstein
A hely Fotóalbuma ITT található!Elérkeztünk túránk egyik fő célpontjához (valamint bakancslistás helyünkhöz). Ez a Neuschwanstein kastély. Sok mindent el lehetne mondani a kastélyról, én nem ezt teszem, inkább jó tanácsokat adnék a meglátogatásához.
Azért néhány szó szükséges magáról a kastélyról. Ez a három kastély egyike, amelyet II. Lajos bajor király építtetett (ez, Linderhof és a Herrenchiemsee). Az ugyanitt található Hohenschwangau nem tartozik ebbe bele, pedig az is királyi vár, de azt II. Lajos apja építtette és Ő csak az apja halála után vette tényleges használatba és onnan irányította Neuschwanstein építését. Az eredeti teljes neve ez volt: Neuschwanstein, Lohengrin, a Hattyú-lovag kastélya. Igazából egy álom kastély készült volna (állítólag még ma sem teljesen kész), ötleteket mindenhonnan szerzett. Nagy barátsága Wagnerrel is hatással volt az építkezésre. A National Geographic-on éppen kb 1 hónappal ezelőtt láttam, hogy nagyon sok termet gondosan restauráltak, így mi most a vadonatújnak látszó termeket tudtuk megnézni.
Walt Disney is erről a kastélyról mintázta Csipkerózsika kastélyát.
Akkor most lássuk a tanácsokat:
1. Miután a kastély honlapja alapján elérte azt a maximumot, amit fogadni tud, nagyon gondosan meg kell szervezni a jegyhez való jutást (mi már kétszer lemaradtunk e miatt a kastélyról). Legjobb az interneten megvenni, végül is egy eléggé beszorított időtartamban van ott az ember, teljesen mindegy hogy milyen az időjárás, meg kell nézni. Itt gondosan kiválaszthatjuk az időpontot és olyan vezetett túrát is találunk, ahol magyar nyelvű audiogide-t lehet kérni (ezt hallgatva mindent megtudunk magyarul a kastélyról és II. Lajosról). Célszerűnek tűnik a 11:00 körüli időpont. Addig a szálláson befejezhetjük a reggelit, kényelmesen eljuthatunk Schwangauba és ott leparkolhatunk. Mindegy hogy melyikbe, nincsenek nagy távolságok, ezen a részen úgy is csak egy utca található. Aznapi jegyben ne reménykedjünk, főleg nyáron. Amúgy jegyet csak itt lent a Jegyirodában lehet venni, fent a kastélynál nem!!
2. A feljutás. Lehet gyalog is, de az körülményes és fárasztó is. Azon az úton, ahol a buszok közlekednek amúgy is tilos a gyalogos közlekedés. Lehet lovas kocsival is menni, de azok egyrészt drágábbak a busznál, másrészt nem mennek olyan magasra, mint a buszok. Onnan további meredek gyaloglás szükséges. Célszerű busszal menni, itt Shuttle Bus-nak hívják, a Jägerhaus mellett található. Itt kell jegyet venni és várni hogy jöjjön a busz. Sokszor tele van, nem kapni ülőhelyet. Elég magasra lehet vele feljutni, a végállomásról könnyen megközelíthető a Marienbrücke (kihagyhatatlan a kilátás miatt) és a kastély is. Ekkor egy kicsit lefelé kell menni, majd egy kis emelkedő után ott is vagyunk a kastélynál. Célszerű a hidat visszafelé beiktatni, mivel úgy láttam, hogy a buszról lejövő tömeg először oda megy és a zsúfoltság miatt nemigen lehet élvezni a tájat és a kastély pazar látványát. Visszafelé azzal kell szembesülni, hogy a buszoknak nincs menetrendjük (ez ki is van írva) és ha jön, akkor le lehet menni vele. Úgy láttam, hogy csúcs időben három busz is megy, így nem sokat kell várni a következő lehetőségre.
3. A kastély. Mint írtam, csak meglévő jeggyel lehet bejutni. Már a kaputoronynál van egy szűrés, így az udvarra is csak jegy birtokában lehet bejutni (itt van WC is). Most jön a leglényegesebb. Figyelni kell az elektronikus táblát, hogy a jegyünk alapján mikor jutunk be a a beléptető rendszeren keresztül a kastélyba. Erre durván 5 perc áll rendelkezésre (5 percenként! indulnak a csoportok). Be kell olvasni a vonal vagy QR kódol (a jegytől függően) és már mehetünk. 5 perc múlva ez a lehetőség megszűnik és annyi. A jegyet ki lehet dobni és visszatérítés sincs.
4. Visszafelé meg kell nézni a Marienbrückét és az ottani kilátást. Pazar!!
5. a kastélyban szigorún tilos fotózni és videózni, erre nagyon ügyelnek.
A kastély meglátogatás után lehet egy jót ebédelni a sok étterem egyikében, egy jót sétálni az Alpsee partján. Szerintem nem célszerű összekapcsolnia a Hohenschwangauval, túl sok lenne egy napra.
Egy jó link 3D túrához.
Ha már Schwangauban vagyunk, a Neuschwanstein mellett ez a kastély is kihagyhatatlan. Néhány érdekes tény: ezt a kastélyt a németek nagyobb becsben tartják, mint a Neuschwansteint (gondolom én), mivel az egy díszlet (tervezője is egy díszlettervező volt), míg ez egy valódi kastély, amit konkrétan használtak is. Az ottani túra kb 25 perc, az itteni 45 perc. Az ár: ott 15,00 Euró + 1,50 kezelési díj (on line vásárlás esetén), itt 21,00 Euró + 2,50 kezelési díj. Ezeknek meg biztosan okai is vannak. Itt ismét felhívom a figyelmet az előzetes jegyvásárlásra, ekkor lehet magyar nyelvű audiogide-t kérni, megéri.
Néhány szó a történetéről. Ez sem túl régi kastély. Korábban állt itt egy kastély, azonban teljesen tönkre ment. 1832-ben II. Maximilian király (II. Lajos apja) megvásárolta a helyet és neogótikus stílusban kastélyt építtetett ide. Halála után II. Lajos birtokába vette a kastélyt és innen irányította a Neuschwanstein építkezését. II. Lajos nagy barátságba keveredett Richard Wagnerrel, itt egy vendégszobát is kialakítottak neki pazar kilátással a tájra. Néha esténként Wagner tematikus túrákat is tartanak.
Most jönnek a figyelmeztetések, amelyek gyakorlatilag azonosak a Neuschwanstein-nél leírtakkal. Célszerű on line megvenni a jegyet, itt kevesebb vezetés van, mint a másikban. Itt is pontosan kell érkezni, mivel ha valaki lekési a belépést, dobhatja el a jegyét és visszatérítés sincs.
Felmenni kétféle képen javasolt, mindkettő a P4-ből indul. Jobbra egy érdekes kápolna felől lehet feljutni, itt némi lépcsőzés is van. A kápolnát is meg lehet nézni. A másik a bal oldalon van, ez gyakorlatilag egy aszfaltozott út, itt mennek fel a lovaskocsik is (nem éri meg szerintem, mivel kb 10 perc alatt fel lehet sétálni). Mi az elsőn mentünk fel és a másodikon jöttünk le. Sajnos egész nap esett az eső még jó, hogy az előző napon készítettem néhány képet napsütésben a kastélyról.
Itt sem lehet sem fotózni sem videózni, nagyon figyelnek rá.
Ha lehet rangsorolni, akkor a Neuschwanstein a kötelező, de Hohenschwangau a szebb és élvezhetőbb.
A Linderhoftól Garmisch-Partenkirchenbe menő úton óhatatlanul belebotlunk ebbe a kolostorba, mivel pontosan az út mellett található.
Alapításának igen érdekes története van. IV. Ludwig bajor császár Rómában tartózkodott, miközben több pápa is volt (avignoni, római) és Ő a római pápát (V. Miklós) támogatta az avignoni pápával (XXII. János) szemben. Néhány római nemes császárrá koronázta Ludwigot, amit az avignoni pápa nem ismert el. Pénz hiány miatt el kellett hagynia Rómát és ahogy lovagolt haza felé, úgy a mostani kolostor helyén a lova háromszor is megbotlott, amit Ő isteni jelnek vélt. A három botlás miatt - fogadalomból - 3 kolostort alapított itt (1330-ban): egy férfi, egy női és egy lovagi kolostort.
A kolostort úgy építették meg, hogy ne csak a lelki dolgokkal foglalkozzon, hanem az Augsburgból Veronába vezető utat is biztosítsa.
Ludwig hazafelé Pisából hozott egy kegytárgyat (ez az ettali Madonna képe), ami miatt hamar zarándokhellyé vált a kolostor. A szekularizáció idejében 1803-ban a bencés apátságot feloszlatták. Ettől kezdve az épületek különböző tulajdonosokhoz kerültek (bíróságok, települések, nemesek, stb, ami azóta is folyamatosan változik). Jelenleg nem tudom hogy hogyan is áll a helyzet, gondolom a templomot még a papok használják. A templom tényleg nagyon szép, hatalmas kupolása jellegzetes pont a hegyek között.
Hires az itteni szeszfőzde, itt gyártják a messze földön híres gyógynövény likőröket. Természetesen ajándék bolt is van. Én is vettem egy likőrt, majd egyszer kibontjuk (tanács: úgy láttam, hogy itt lényegesen olcsóban lehet megkapni ezeket a likőröket, mint a Linderhofban).
Idén (2023) szintén eljutottam ide, de korábban egyedül, most a feleségemmel. Érdekes volt az időjárás, noha május közepén jártunk, hajnalban +3 fok, nappal + 10 fok volt (alpesi időjárás). Körben a hegyek havasak voltak, zárt felhőzet, stb. Igen érdekes volt látni ilyen körülmények között is ezt a helyet.
II. Lajos 3 kastélya közül ez a legkisebb, aminek az az oka, hogy ide eredetileg egy Wersaille-hoz hasonló kastélyt és parkot akart építtetni, de túl kicsi volt a hely (a nagy palota lett a Herrenchiemsee kastély). Így egy ún Lustschlösschen (Örömpalota) épült helyette. Ezek olyan kis kastélyok voltak, amelyeket (diszkrét) magáncélokra használtak. Az udvari szertartásoktól és állami feladatoktól távol, szabadidőben laktak vagy látogattak. Ez volt az a hely, ahol II. Lajos a legtöbbet tartózkodott.
Maga az építészeti rész zömmel egy É-D tengely mentén van elhelyezve, középen a kis kastéllyal. Az egyik végén egy Vénusz templom, a másik végén a Vénusz barlang (jelenleg (2023) restaurálás alatt).
Nekem talán ez a hely tetszett a kastélyok közül a legjobban, főleg a miatt, hogy egy hatalmas park is tartozik hozzá. Hegyek között nagy park - mi kell egy erdőmérnöknek. Ráadásul a francia típusú park csak a kastély közvetlen környékében található, azon túl angolpark jellegű az egész. Kb 50-100 m-ként patakok zúdulnak le, van vízesés rendszer, szökőkutak, kis templom, halastó, stb. Ráadásul a park ingyen látogatható az egész évben. A parkban még található két keleties stílusú építmény: a mór kioszk és a marokkói ház.
A kastélyba belépő kell, amit a park bejáratánál lévő pénztárnál lehet megvenni, a figyelmeztetés ugyanaz mint a többi kastélynál: csak a jegyen jelzett időpontban lehet a kapukon átmenni, utána ha nem értünk oda időben, dobhatjuk ki a jegyeket és visszatérítés sincs. 2023-ban 10,00 Euró volt egy jegy.
Maga a kastély döbbenetesen szép belülről, ezt elmesélni nem igazán lehet, látni kell. Azt sem értem, hogy az építés idejében hogyan tudták ezt a díszítésmennyiséget ilyen minőségben megcsinálni? Manapság is erős kihívást jelentene a megvalósítása.
Még egy adalék: a wiki szerint - bár ez nem látszik - a kastély fából épült és csak gipsz vakolattal lett eltakarva a szerkezet. Gondolom, a külső fal azért kőből készülhetett.
Kissé kiesik a fő útvonalakból, Ny felől csak Ausztrián keresztül közelíthető meg, K felől Garmisch-Partenkirchen felől. Maga az út természetesen abszolút kitűnő minőségű, szerintem aki errefelé jár ne hagyja ki. Utólag bánni fogja!!!
A 2022-es látogatásom beszámolója ITT olvasható.
- Garmisch-Partenkirchen:
Garmisch-Partenkirchen-ben igazából egyetlen jó van és ez az elhelyezkedése. Ráadásul még csak nem is város, pedig elég nagy területen fekszik. Ez Németország utolsó olyan települése (2023), amely regionális központ (egyben a központ fővárosa úgy hogy nem város - kissé képzavar) miközben a hivatalos titulusa Markt (Piac), Így is van kiírva a város táblákra Markt Garmisch-Partenkirchen (és nem Stadt). Ez van. Amúgy két település egyesítéséből jött létre 1935-ben, amikor is téli olimpiai hely lett, itt tartották az 1936-os téli olimpiát (legyen már valamilyen nagyobb település a helyszín).
Ipara gyakorlatilag nincs (csak háziipar, kereskedelem), teljesen a turizmustól függ. Igen nagy volumenű az idős gondozás, nehéz helyet kapni a sok idős otthon ellenére. Viszont nagyon jó kiinduló pont a téli-nyári sportokhoz, kirándulásokhoz. München sincs messze (kb. 70 km), végig autópálya, könnyen ide lehet jutni akár egy napra.
Olvasva a wiki GP-ről szóló oldalát, csak egy híres szülöttet találtam, Richard Strauss, még egy intézet is foglalkozik vele (a többi név nekem nem mond semmit)
Főbb kiránduló célok:
1./ a Zugspitze csúcs. Ide fogaskerekű vasúttal ill. kötélpályán lehet eljutni. Érdekesség: maga a csúcs Ausztria és Németország között oszlik meg (a kisebb rész Ausztriáé), viszont a német rész is kétfelé oszlik a csúcson: kb fele GP-é, a másik fele Grainau-é (innen indul fel a csúcsra a nagykabinos felvonó)
2. A Partnach szurdok. Az eddigi legszurdokabb szurdok, amit láttam (egy újabb képzavar), pedig már láttan jó néhányat. A 4. képen látható arab nyelvű tábla a szurdok alsó bejárata előtt látható, valószínűleg az arabok nem ismerik a behajtani tilos táblát és a kocsijuk elszállításával kell megfenyegetni őket.
3. A Garmisch Classic. Kötélpálya rendszer, jó körtúra lehetőséggel.
Meg sok egyéb kötélpálya, télen rengeteg sífelvonó
A Zugspitze-t két oldalról is meg lehet kerülni és átjutni Ausztriába, ott is rengeteg látnivaló van. Az osztrák részről is megy fel kabinos felvonó az osztrák csúcs-részre, a másik oldalon található Mittenwald, ahonnan könnyen elérhető az osztrák oldalon található Leutascher Geisterklamm.
Ezen kívül több kisebb.nagyobb szurdok, vízesés + a kötélpályák találhatóak viszonylag közel, végig kell nézni a térképet.
Míg Füssen esetében az épített látványosságok (kastélyok) voltak terítéket, Garmisch-Partenkirchen esetében a természeti szépségek kerültek előtérbe. Az már a korábbi bejegyzéseimből is kitűnhetett, ha van a közelben egy szurdok, akkor igyekszünk meglátogatni. Most is ez történt, ahogy Füssenből átjöttünk ide, még egy szurdok belefért abba a napba. Ez a Partnachklamm.
Már sok szurdokot láttam, de ez mindent visz. A korábban kissé panaszolt esős idő itt a jobbik oldalát mutatta, ilyen víztömeget még semelyik szurdokban nem láttam (ez főleg a videón látható jól). Szó szerint mindenhol víz volt, a patakban tombolt az áradat, vízesések tömkelege zúdult le a sziklafalakon, ahol nem volt vízesés, ott is permetezett (vagy szakadt) a víz.
Na de vissza az elejére. Most sem fogok magáról a szurdokról írni, egyszerűen meg kell nézni, ezen a környéken szó szerint kihagyhatatlan!!
Akkor jöjjenek a tanácsok.
Sokszor nem lehet alap információkhoz jutni, mi is azt képzeltük, hogy fel lehet menni autóval a bejáratig. Ez nem így volt, le kellett parkolni az Olimpiai Sístadion mellett. Ez önmagában nem baj, csak az időtervezésnél okoz problémát. Ugyanis innen fel kell sétálni a pénztárig, ami nem megerőltető, kb 1,5 km egyik irányba. Tulajdonképpen egy alig emelkedő úton kell felsétálni a bejáratig, meg a táj is szép, de plusz időt kell rászánni. A pénztárnál meg lehet venni a jegyet, de ezzel még nem végeztünk, mivel a bejárat nem ott van. Onnan még kb 300 m-t előre kell sétálni és ott egy beléptető rendszeren keresztül lehet bejutni a szurdokba (tehát még véletlenül se dobjuk el a jegyet a pénztár után azzal, hogy már megvettük a belépőt és már bent vagyunk a szurdokban!).
Célszerű egy vízhatlan műanyag esőkabátot (teljes hosszúságút) vinni, mert hiába van az út bevájva a sziklába, ill. alagutakon visz keresztül, garantált az elázás. Főleg a fényképező gépeket kell védeni.
Ha ezeken túljutunk, akkor kezdődhet a csoda, itt ez nem túl elcsépelt szó.
A végére egy utolsó tanács. Ha alulról megyünk felfelé a szurdokban, jó tudni, hogy a felső végén is van egy beléptető kapu. Oda nem tudom, hogy hol lehet jegyet venni. A lényeg, hogy a szurdok vége felé becsatlakozunk egy kissé meredeken felfelé vivő hosszabb alagútba, oda már nem érdemes bemenni, mivel az csak a felső kapuhoz visz (ott egyébként ki is lehet menni és körben visszamenni az elejéhez) és semmi újabb, érdekes látnivaló már nincs ott. Az alagút elejénél célszerű visszafordulni. A beléptető kapun keresztül természetesen ki is lehet menni és utána le lehet sétálni a parkolóig.
- Zugspitze:
A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!Sikerült egy másik Top-ot leküzdeni (az első a Top of Europe volt Svájcban), ez most a Top of Germany volt. Ez előbbi 3571 m magas, míg a mostani 2964 m volt.
Először lássunk néhány tényt. A csúcs két ország között oszlik meg, a kisebbik rész Ausztriáé, a nagyobbik Németországé. A német rész is két közigazgatási egységhez tartozik: Garmisch-Partenkirchen (GP) és Grainau. Az osztrák és német rész élesen el van választva, még áll a régi Alte Zollhütte (a Régi Vámkunyhó), majd a kapu felett felirat: Szívélyes üdvözlet Tirolban. Az osztrák oldalon az épület alján látszik a zászlójuk színe: piros-fehér-piros sáv. Az egyszerűség miatt Garmisch-Partenkirchenhez teszem fel a katalógusban.
Most lássuk a feljutást: az osztrák oldalról a legegyszerűbb, egy nagykabinos felvonó jön fel, közvetlenül a csúcsra. A német oldal komplikáltabb, de e miatt érdekesebb is. A klasszikus megoldás: a pályaudvar mellől indul a Bayerische Zugspitzbahn 1000 mm-es nyomtávú kisvasútja. Az első szakasz hagyományos kisvasút. Mint kiderült, Grainaunál át kell szállni a fogaskerekű vasútra. Ezt előre nem tudtuk, így a kisvasút legbelsejében ültünk le, ami később tele lett, így aki álltak vagy közelebb voltak az ajtókhoz, gyorsabban átjutottak a másik vonathoz és könnyebben jutottak ülőhelyhez. Szerencsére egy udvarias német fiatalember átadta a helyét a felségemnek. Ez azért fontos, mert a meredek pálya miatt erősen dől a vonat és a sok utas miatt kényelmetlen is (pedig előszezonban voltunk csütörtökön. Mi van nyáron?). A menetidő is elég hosszú, összesen kb 70 perc. A fogaskerekű nem megy fel a csúcsra, megáll a Platónak nevezett helyen. Igazából itt lehet találkozni a hóval, fent a csúcson alig, mivel az egy teljesen kiépített hely, csak néhány összetolt hókupac van ott.
Ha itt kiélveztük a havat, induljunk el a Gletscherbahn nevű kabinos felvonóhoz. Ez visz fel a csúcsra. Korlátozás nélkül akár többször is lehet használni (fel és le), itt nincs egyedül beléptető rendszer.
Ha felértünk a csúcsra, akkor nincs más hátra, csodálni kell a panorámát (egy jó! napszemüveg elkel itt). Több mint 200 hegycsúcs látszik jó időben és 4 ország hegycsúcsait lehet látni. Erről többet nem írok, azt tényleg látni kell.
Itt található Németország legmagasabb fekvő turistaháza: Münchner Haus auf der Zugspitze (2964 m)
Mind az osztrák, mind a német oldalon van vendéglő, nekünk az osztrák tetszett jobban, így ott ebédeltünk. Az összes pincér magyar volt és mondták, hogy a séf is az. Itt jegyzem meg, hogy úgy az osztrák, mind a német főételek adagjai lényegesen nagyobbak, mint az itthoni adagok, így mi zömmel ebédkor két levest ettünk egy főétellel, néha még így is alig tudtuk megenni azokat. Itt is volt problémánk az adagokkal, én végül is a leves felét tudtam megenni, a feleségem összesen egy almás rétest kért, de akkora adagot kapott, hogy ketten nem tudtuk megenni (én még egy bajor kolbásszal is megkínlódtam), egy kicsi azért maradt.
Javaslat. Ha valaki fogaskerekűvel jött fel, menjen le a nagykabinos felvonóval Eibsee állomásra (Eibsee Seilbahn). Ennek több előnye is van. Felfelé az út jó részét alagútban teszi meg a vonat, így nem látni semmit. A kötélpálya 120 személyes kabinja a padlóig üvegezett, jó kilátással az alászállás közben és 10 perc alatt leér Eibsee-hez. Itt át kell szállni a fogaskerekűre, majd Grainaunál a kisvasútra. Mindenhol a meglévő jeggyel lehet átjutni a kapukon. A vonalkódot kell beolvasni. Látszólag bonyolult, de zökkenőmentesen megy az egész.
Ha elolvassuk a hivatalos kiadványokat, akkor látjuk, hogy ez a kötélpálya (Eibsee Seilbahn) három világcsúccsal is büszkélkedik:
- a./ a világ legnagyobb acélszerkezetes tartópillére 127 m magas
- b./ egy szakaszban a világ legnagyobb szintkülönbségét gyűri le: 1945 m
- c./ itt található a világ leghosszabb szabad oszlopköze is: 3213 m
2023-ban 69 Euró volt a jegy a Zugspitze körtúrára.
Szerintem ennyi információ elég, végig csinálni a túrát tetszőleges irányba és élvezni a látványt és esetleg a kulináris élményeket is (megéri).
- Mittenwald:
- Ausztria, Schanz, Leutascher Geisterklamm und Wasserfallsteig
A hely Fotóalbuma ITT található!
Nem tudom mennyire tűnt fel, de az egész út alatt a német-osztrák határon ingadoztunk, főleg a német oldalon voltunk, de rengetegszer átmentünk Ausztriába is. Füssennél gyorsabb (vagy érdekesebb) volt Ausztrián keresztül Füssen déli oldalára menni (meg ott kb. 30 Euró centtel! olcsóbb volt a benzin), a lombkorona ösvényen konkrétan ott a határ (az egyik lábbal Ausztriában, a másikkal Németországban), a Zugspitze is megoszlik a két ország között.
Itt az a helyzet állt elő, hogy az egyik bejárat Németország felől nyílik, a másik Ausztria felől, de az egész szurdok Ausztriában található. Nem tudom, hogy a határokat hogyan határozták meg, de a határ a szurdok alsó bejáratánál található, a második képen látszik is, hogy van egy zárható ajtó járdán, az az államhatár. Ennél a pontnál csak a vízeséshez lehet bejutni és belépődíjas. Sajnos, amikor mi ott voltunk, nem volt nyitva. Miután az ide vezető úton nem lehet autóval bejönni, a városkában tettük le az autót, majd elindultunk a sétaúton. Kb 400 m a bejáratig (első kép). Ott szembesültünk azzal, hogy nincs nyitva. Kisebb tömeg is ugyanígy járt, akik morcosan fordultak vissza. Kifelé menet megnéztük, hogy tényleg semmi információ nincs kitéve, de egy táblán láttuk, hogy a büfé és a bejárat zárva van. Senki nem vette észre a viszonylag kis cetlit, vagy nem feltételezte, hogy valami ok miatt zárva lehetnek.
Azért nem kell elkeseredni, innen is be lehet járni a szurdokot, csak kissé melós. Szemben állva a szurdokkal, ha jobbra megyünk akkor egy meredek szerpentinen fel tudunk jutni a Panoráma hídhoz, ha balra, akkor egy Gletscherschliff nevű éttermet érintve egy hosszabb, de talán nem annyira meredek úton szintén a hídhoz juthatunk. Ez után fel tudunk menni a szurdok kijáratához (oda ahol véget ér a fém ösvény), nem az éttermi végéhez és onnan vissza lehet fordulni.
Kevésbé nehéz, ha felmegyünk az osztrák oldalon lévő parkolóhoz (parkolási díj) és onnan látogatjuk meg a szurdokot. Sokkal laponyagosabban lehet sétálni, nem kell az alsó bejárat és a Panoráma híd közötti szintkülönbséget legyűrni. Ez nekünk már a korunk miatt is fontos.
Ha így teszünk, akkor a parkolótól egy közel vízszintes erdei úton el kell sétálni a tényleges bejáratig, ahol néhány lépcsőn lemenve ott is vagyunk a trepniknél. Ellentétben a Partnachklamm-al, itt nem a szurdok alján visz az út, hanem közel a tetejéhez. E miatt talán kevésbé látványos ahhoz képest. Ahhoz képest, hogy mennyi pénzt és energiát beletettek az útba, szokatlan módon ingyenes a megtekintése. Célszerű a Panoráma hídig elsétálni, semmi nehézséget nem okoz a túra, alig van néhány lépcső. Ha le akarunk menni az alsó végéhez, akkor a már korábban említett két megoldással pont oda juthatunk.
Az egyetlen nehézség az lehet, hogy csak egy irányba nem tudjuk megnézni a szurdokot, mivel valahogy vissza kell jutni az autóhoz, akár lent, akár fent hagytuk. Aki sokat bír, az megteheti a német oldal felől, aki kevesebbet, annak inkább a felső, osztrák bejáratot ajánlom.
5. Tölzer Land:
A Deusche Alpenstrasse (Német alpesi út) ezen szakaszán, Garmisch-Partenkirchen után elhagyjuk a Zugspitz régiót. Walchensee-nél észak felé már a 11-es főúton haladunk, ez a régió Tölzer Land.
- Bad Heilbrunn
A hely fotóalbuma ITT látható!
Bad Tölz:
A hely Fotóalbuma ITT található!
Egy teljesen más ok miatt is ide jöttem úti pihenőt tartani, az az volt, hogy az itteni EDEKA-ban kaptam olyan 400 gr-os ételkonzerveket, amelyeket kizárólag csak itt voltak megvásárolhatóak (FELIX márka nevűek). Itt erre azért egy kicsit kitérnék. Nekem ez mindig is az egyik bánatom volt, hogy azokat a konzerveket (amiknek semmi köze nincs a zacskós levesekhez), miért nem lehet Mo-on megvásárolni. Velem igazán nem tolnak ki - legalább is amíg tudok Németország és Ausztria felé menni - hogy ezeket megvegyem. Miután tudom, hogy ezek milyen minőségűek, tudom, hogy mit vesztünk ezzel. Nincs mindig ideje főzni az embernek, ezért jó ha be tud ugrani a spejzba és egy ilyen konzervet le tud kapni a polcról (nekem most kb. 50 különféle leves és ún. egytál étel konzervem van bespájzolva). Írtam minden nagyobb élelmiszerláncnak, az eredmény a nagy nulla. Állandóan azt írják, hogy Ők mindent megtesznek a választék bővítése érdekében, hát nem.
P.s. Most végre tudtam szép képeket készíteni a Chiemsse-ről is, azokból is felteszek néhányat.
1. kiegészítés:
időközben ismét el tudtam jönni ide és a városka több pontját meg tudtam nézni, tényleg nagyon szép. Sajnos a várat még mindig tatarozzák, a kabinos felvonó alsó állomásán pedig parkolási díjat szednek (csak az állomást és a kabinokat akartam lefényképezni), így ott nem bővült a fénykép állomány.
Maga a hely elhelyezkedése ideális akár München, akár Salzburg felé (ha valaki nem akar egy zsúfolt városban lakni), a Chiemsee és szigetei felé pedig egyenesen fantasztikus.
Ruhpolding a németek egyik legkedveltebb alpesi turisztikai célpontja, amely a Chiemgaui Alpok lábánál helyezkedik el. Ez a szelídebb Alpok közé tartozik, de mindent nyújt, amit egy alpesi támaszponttól vár az ember (talán a pálya szállást nem). Szállás van tömkelegével. A település csoportban van minden, ami egy jó nyaraláshoz (teleléshez) szükséges: gyógyfürdő, szabadtéri strand, golfpálya, íjászat, sípályák, libegő az Unternbergre, kötélpálya a Rauschenbergre, stb. Sajnos a legtöbb, főleg így együtt, nem a mi pénztárcánknak való. A házak itt már alpesi stílusúak, nagyon szépen festettek. Az egyik ilyen festett épület a Városháza, talán a legszebbnek is mondható. A város laza szerkezetű, a városközpontban található épületek is különállóak, a külső részeken pedig szinte csak családi ház található. A város tele van szebbnél szebb parkokkal, virágokkal, szökőkutakkal, csobogókkal.
Itt egy rövid bemutatás szükséges a német közigazgatási szerkezettel kapcsolatban: az, hogy Ruhpolding, önmagában nem mond sokat, csak annyit, hogy ez a helyiség a településcsoport közigazgatási központja (eredetileg három független faluból alakultak meg és azért lett Ruhpolding a neve, mivel itt volt a templom és a temető). Ruhpolding 73 Ortsteile-ből áll, amit településnek lehetne fordítani. Na most ezt gondoljuk el magyar viszonylatban, egy központhoz tartozna mondjuk 10 település. Nálunk, ha két falut összevontak, az első adandó alkalommal szétválnak. Ennek persze az volt az oka, hogy ahová került a polgármesteri hivatal, tisztelet a kivételnek, ellopták a társtelepülés pénzét (vagy annak zömét). Mondjuk biztosan meg van oldva, mindenki megkapja a rá eső részt (vagy több éves átlagban, ha az egyik településrészen egy nagyobb fejlesztést kell megvalósítani). Ezek szerint van erre megoldás és nem olyan drága a közigazgatás így, itt pld. 73 önálló polgármesteri hivatalt kellene működtetni.
Egyébként éves szinten kb. 600.000 látogató jön ide pihenni!
Na de vissza a környékhez. Mo-hoz a legközelebb ez a táj esik - úgy 550 km végig autópályán - és igen sok szép látnivaló található erre felé. Alakja igen érdekes, mint egy zsák nyomul be Ausztriába, három oldalról magas hegyekkel körbevéve. E miatt azokon a részeken nem is lehet Ausztria felé átmenni (csak gyalogosan, magashegyi túrázva). Annyira sok a látnivaló, hogy idén nem is végeztünk velük, ebbe persze az is bele játszott, hogy Salzburg szinte a szánkban volt - kb 15 km-re a szállásunktól - és ott valamint a környékén (Großgmain-Skanzen) elég sok időt eltöltöttünk. Jövőre ezeket már nem kell megnézni, így több időt tudunk erre a környékre fordítani. A több idő még abból is adódik, hogy a kötelező látnivalókat már idén megnéztük, jövőre jöhetnek a kevésbé ismert, de attól még szuper látnivalók.
Akkor lássuk, hogy idén mit tudtunk beiktatni ebből a gyönyörű tájból!!:
kezdjük a környék névadójával,
- Berchtesgaden:
Maga a városka igen érdekes szerkezű, nagyjából az össze-visszával lehet jellemezni, ráadásul dimbes-dombos. A főútról le kell kanyarodni és egy szerpentinen fel kell menni a városmag felé. Itt is az a javaslatom, hogy a nagy mélygarázsban kell leparkolni, mert amúgy a parkolás vagy lehetetlen, vagy csak nagyon messze lehetséges. Szerencsére a mélygarázs pontosan a városmag mellett található és könnyű besétálni oda. Igazából nem egy nagy durranás a város, ide (ami nem is itt van hanem Berchtesgaden Obersalzberg nevű helyén) a II. világháborús emlékek miatt jönnek. Na most itt két bökkenő is volt. A feleségem semmi olyat nem hajlandó megnézni, ami valamilyen háborúval kapcsolatos, erre még rátett Hitler személye is. A másik, hogy mivel a Kehlsteinhaus nevű helyen már mindent leromboltak (helyesen), csak egy vendéglő található ott. Kicsit drágállottam az árat is (+ a feleségem problémája Hitlerrel), ezért a pénzért máshol is fel lehet menni talán még magasabbra is, hogy jó kilátást kapjunk. Így maradt a város. Igazából egy jót sétáltunk benne majd elmentünk megnézni a királyi kastélyt. Ez régebben kolostor volt (ez látszik a kerengőjén), de később átalakították kastéllyá. Sajnos bent nem lehetett fényképezni, így nem tudok fotókkal beszámolni róla, de az eddig látott kastélyok listáján úgy a középmezőnyben helyezkedik el (egyet azért suttyomban készítettem, valamint letöltöttem képeket, a forrás megnevezésével). Tehát csak a város miatt talán nem feltétlenül érdemes ide jönni, de mivel egy kellemes hely, egy sétát megérhet + a kastély. Viszont egy nagyon jó turisztikai középpontban helyezkedik el, innen több elsőrangú célpont is könnyen elérhető.
A hely fotóalbuma ITT látható!
- Schönau am Königsee, Königsee:
A videóról: ez a leghosszabb, amit csináltam, van benne egy rész, ami majdnem két perc hosszú, de így kapjuk vissza a legszebb visszhangot, amit (legalább is én) eddig hallottam. St. Bartholomä előtt a kapitány kikapcsolja a hajó motorját és egy kürtön lejátszik egy kis dallamot, ütemekre bontva. Pont annyi szünet van közöttük, hogy a visszhang pontosan visszaér a következő ütemig. A teljes produkciót felvettem.
Egy utolsó javaslat: a legjobb hétfőtől csütörtökig beiktatni a programba, így is elég sokan voltak, még elképzelni sem tudom, hogy egy szép hétvégén mennyien lehetnek!
Más jó javaslatom nincs kivéve ezt:
ami a hajókázást és a kirándulásokat illeti, egyszerűen meg kell csinálni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Németország legszebb tava!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
- a sóbányák:
- Berchtesgaden, Salzbergwerk:
Miután nem lehetett a bányában fényképezni, meg amúgy is nagyon sötét volt benne, most csak leírást tudok adni a túráról.
Tehát: az elővételi jegyen lévő kódot beolvasva bejuthatunk az előcsarnokba. Itt adnak mindenkinek védőruhát, ezt fel kell venni. Ez után átmegyünk a beszállóhelyre, innen egy bányavasút visz a sóbánya mélyére (a bányavasútról tudtam egy kis videót készíteni, lásd lejjebb!). Az út kb. 700 m, ezt a falon lévő távolságjelző kis táblákból lehetett megállapítani. Egy jó tanács. Sok ember esetén két szerelvény megy be a bányába, célszerű megvárni a másodikat, sokkal lazábban lehet rá felülni. Egy nagy üreghez érkezünk el, itt egy lézeres bemutatót tartanak a só keletkezésről a bányában. Szerencsére sehol nem tartanak hosszú litániát, amit a javukra lehet írni. Ekkor le kell csúszni egy nagy facsúszdán, ebben van némi gyakorlatunk az osztrák sóbányákból, így nagyon élveztük a dolgot. Ez után több megállóhelyet érintve bejártuk a bánya turisztikai részlegét, az egyes helyeken audió-videó bemutatókat megnézve. Közben elérkeztünk a földalatti tóhoz, itt tutajra szállva átjutottunk a túlpartra, közben fényjátékot látva. A túlparton egy csőből kifolyó víznél meg lehetett kóstolni, hogy milyen sós a víz. Volt még egy csúszda, majd egy bányasikló visszavitt az indulási szintre. Elsétálva a kisvasúthoz, az kivitt minket a bányából.
Kiérkezve láttuk, hogy az épület előtt közben kitelepült egy mini sólepárló, ahol a bánya sós vizéből állítottak elő lepárolt sót. Szerintem egy kicsit drágán adták, mivel egy pici zacskóért 5 Eurót kértek. Ez persze a sok távol-keleti turistát nem zavarta, szinte mindenki vett belőle (csak egy adalék, az ottani EDEKÁ-ban 19 cent egy fél kiló jódozott német bányászott só).
Összefoglalva: nekünk az osztrák sóbányák jobban tetszettek, ez szerintem egy kicsit (vagy nagyon) steril kinézetű. Mindent profi módon csinálnak, de valahogy tényleg nagyon steril. Viszont ha azt vesszük hogy elég jelentős pénzt lehet a kombijeggyel megtakarítani, szerintem egyszer mindenképpen érdemes megnézni. A másik sóbánya, a bad reichenhalli Alte Saline ellenben tényleg nagyszerű technikatörténeti bemutató, mindenhol lehetett fotózni és videózni, abszolút megtekintésre javasolt. Ha csak az egyikre van idő, én inkább az utóbbira szavaznék.
Amikor megjegyeztem, hogy a Salzbergwerk-et kissé sterilnek tartottam (és a fényképezési tilalmat sem teljesen értettem), itt ez teljesen más szituáció volt. Egy nagyon kedves fiatal lány vezette a csoportot, mindenhol lehetett fényképezni és videózni, ami azért lényeges, mivel tényleg csak így lehet bemutatni azt az ipartörténeti csodát, amit korábban megalkottak, minden kérdésre készségesen válaszolt. Nem volt áram, mindent a víz erejével működtettek. Egyszerűen zseniális, hogy miket alkottak meg, mint a nagy teremben lévő vízkerekek (amelyek 6 szivattyút működtettek), egy másik, kisebb vízkeréktől vízszintesen elvitt mozgási energia, ami egy másik szivattyút működtetett, stb. Ami még érdekes, hogy ezek a mozgások igen lassúak, pld a nagy vízkerék csak 18 másodpercenként ér körbe, tesz meg egy fordulatot (amit egy csengő is jelez, ez is hallható a videón). Mindenhol lehetett érezni a sós víz jelenlétét, még akkor is ha nem láttuk, mivel a lábunk alatt folyt egy letakart csatornában. Az egész rendszerről azt kell tudni, hogy ez a csatorna rendszer az egész környéket behálózta (ill. jelenleg is behálózza) és még majdnem 50 km-ről is gyűjtik a sós vizet, amit egy közös lepárlóba szállítanak. A bad reichenhall-i egyik parkban van pld. egy akna, amit este zölden világítanak meg, annak az alján is folyik a sós víz. Láthattuk, hogy milyen akna- és folyókarendszert alakítottak ki, egyszóval az egész mechanika egyszerűen zseniális. Szerintem ha valaki csak egy bányát akar meglátogatni, én inkább ezt javaslom (azzal, hogy itt nincs csúszda, ami általában fontos kelléke a környéki sóbányáknak).
A hely fotóalbuma ITT látható!
vízkerekekként 3-3 darabot
- Bad Reichenhall:
A városról nem írok többet, szerintem elég a fényképeket és a videót megnézni és így alkotni képet a városról. Az összes kép megtekinthető a Fotóalbumban. Egyébként a fentieken kívül még megnéztük a Régi Sóbányát is, ami itt található, de az egy külön beszámoló.
Megjegyzés: a tisztaság, a nyugalom, a csend példás.
A hely fotóalbuma ITT látható!
- Ramsau bei Berchtesgaden, Wimbachklamm:
Az út melletti parkolónál kell letenni az autót (parkolási díj - automatából) és elindulni felfelé. Az út jól ki van táblázva. Nem túl meredek és jól kiépített az út. Kb. 500 m után jobbra található egy automata, ahol meg lehet venni a belépőt (egy token) a szurdokba, ugyanis a bejáratnál nincs pénztár csak egy jól zárt forgóajtó. Az alsó bejáratnál lehet be és kimenni, a felsőnél csak kijárat van. Aki nem akar bemenni a szurdokba (vessen magára!!) az mehet tovább egyenesen, aki viszont be akar menni, annak le kell kanyarodnia balra a bejárat felé. Bedobva a tokent máris mehetünk. Ahhoz képest, hogy maga a szurdok nem túl hosszú - kb 200 m - ilyen érdekeset még nem láttam. A járdával szemközti oldalon legalább 10 vagy több vízesés zúdul lefelé. Ráadásul egy jó esős idő után érkeztünk, így mindenhol volt megfelelő mennyiségű víz. Sajnos a pára egy kicsit beszorult a szurdokba, így a távlati képek kissé ködösek (de ez volt a természetes). Szerintem a videó adja vissza a legjobban, hogy milyenek is a vízesések. A szurdok túlsó végén ki lehet menni (de csak kifelé működik) és tovább lehet túrázni a Wimbach patak völgyében.
Mi visszafordultunk és az alul található minigolf pályán az unokámmal lehúztunk egy menetet. Az az igazság, hogy összesen 2 ponttal tudtam csak megverni (de azért én győztem!).
A hely fotóalbuma ITT látható!
A hely fotóalbuma ITT látható!
