Vissza a főoldalra (katalógus)
Na de vissza a környékhez. Mo-hoz a legközelebb ez a táj esik - úgy 550 km végig autópályán - és igen sok szép látnivaló található erre felé. Alakja igen érdekes, mint egy zsák nyomul be Ausztriába, három oldalról magas hegyekkel körbevéve. E miatt azokon a részeken nem is lehet Ausztria felé átmenni (csak gyalogosan, magashegyi túrázva). Annyira sok a látnivaló, hogy idén nem is végeztünk velük, ebbe persze az is bele játszott, hogy Salzburg szinte a szánkban volt - kb 15 km-re a szállásunktól - és ott valamint a környékén (Großgmain-Skanzen) elég sok időt eltöltöttünk. Jövőre ezeket már nem kell megnézni, így több időt tudunk erre a környékre fordítani. A több idő még abból is adódik, hogy a kötelező látnivalókat már idén megnéztük, jövőre jöhetnek a kevésbé ismert, de attól még szuper látnivalók.
Akkor lássuk, hogy idén mit tudtunk beiktatni ebből a gyönyörű tájból!!:
kezdjük a környék névadójával,
- Berchtesgaden:
A Wimbachklamm után (erről lentebb) ide jöttünk a 3. napon, elsősorban a miatt, hogy másnapra volt jegyünk (elővételben vettük az interneten) az itteni sóbányába. Ráadásul az első turnusra, hogy a bányalátogatás ne nagyon vágja ketté a napunkat. Igazából azt szerettük volna megtudni, hogy mennyi az idő a lakóhelyünk és a bánya között, mert ha lekéssük a túrát, kidobtunk egy csomó pénzt (3 főre ez a bánya és a bad reichenhall-i régi sóbánya 47 Euró volt, kombitikettel).
Maga a városka igen érdekes szerkezű, nagyjából az össze-visszával lehet jellemezni, ráadásul dimbes-dombos. A főútról le kell kanyarodni és egy szerpentinen fel kell menni a városmag felé. Itt is az a javaslatom, hogy a nagy mélygarázsban kell leparkolni, mert amúgy a parkolás vagy lehetetlen, vagy csak nagyon messze lehetséges. Szerencsére a mélygarázs pontosan a városmag mellett található és könnyű besétálni oda. Igazából nem egy nagy durranás a város, ide (ami nem is itt van hanem Berchtesgaden Obersalzberg nevű helyén) a II. világháborús emlékek miatt jönnek. Na most itt két bökkenő is volt. A feleségem semmi olyat nem hajlandó megnézni, ami valamilyen háborúval kapcsolatos, erre még rátett Hitler személye is. A másik, hogy mivel a Kehlsteinhaus nevű helyen már mindent leromboltak (helyesen), csak egy vendéglő található ott. Kicsit drágállottam az árat is (+ a feleségem problémája Hitlerrel), ezért a pénzért máshol is fel lehet menni talán még magasabbra is, hogy jó kilátást kapjunk. Így maradt a város. Igazából egy jót sétáltunk benne majd elmentünk megnézni a királyi kastélyt. Ez régebben kolostor volt (ez látszik a kerengőjén), de később átalakították kastéllyá. Sajnos bent nem lehetett fényképezni, így nem tudok fotókkal beszámolni róla, de az eddig látott kastélyok listáján úgy a középmezőnyben helyezkedik el (egyet azért suttyomban készítettem, valamint letöltöttem képeket, a forrás megnevezésével). Tehát csak a város miatt talán nem feltétlenül érdemes ide jönni, de mivel egy kellemes hely, egy sétát megérhet + a kastély. Viszont egy nagyon jó turisztikai középpontban helyezkedik el, innen több elsőrangú célpont is könnyen elérhető.
Maga a városka igen érdekes szerkezű, nagyjából az össze-visszával lehet jellemezni, ráadásul dimbes-dombos. A főútról le kell kanyarodni és egy szerpentinen fel kell menni a városmag felé. Itt is az a javaslatom, hogy a nagy mélygarázsban kell leparkolni, mert amúgy a parkolás vagy lehetetlen, vagy csak nagyon messze lehetséges. Szerencsére a mélygarázs pontosan a városmag mellett található és könnyű besétálni oda. Igazából nem egy nagy durranás a város, ide (ami nem is itt van hanem Berchtesgaden Obersalzberg nevű helyén) a II. világháborús emlékek miatt jönnek. Na most itt két bökkenő is volt. A feleségem semmi olyat nem hajlandó megnézni, ami valamilyen háborúval kapcsolatos, erre még rátett Hitler személye is. A másik, hogy mivel a Kehlsteinhaus nevű helyen már mindent leromboltak (helyesen), csak egy vendéglő található ott. Kicsit drágállottam az árat is (+ a feleségem problémája Hitlerrel), ezért a pénzért máshol is fel lehet menni talán még magasabbra is, hogy jó kilátást kapjunk. Így maradt a város. Igazából egy jót sétáltunk benne majd elmentünk megnézni a királyi kastélyt. Ez régebben kolostor volt (ez látszik a kerengőjén), de később átalakították kastéllyá. Sajnos bent nem lehetett fényképezni, így nem tudok fotókkal beszámolni róla, de az eddig látott kastélyok listáján úgy a középmezőnyben helyezkedik el (egyet azért suttyomban készítettem, valamint letöltöttem képeket, a forrás megnevezésével). Tehát csak a város miatt talán nem feltétlenül érdemes ide jönni, de mivel egy kellemes hely, egy sétát megérhet + a kastély. Viszont egy nagyon jó turisztikai középpontban helyezkedik el, innen több elsőrangú célpont is könnyen elérhető.
A hely fotóalbuma ITT látható!
a királyi palota
a királyi palota
a királyi palota
a királyi palota
a királyi palota, forrás: Rosephantom
a királyi palota, forrás: schloss-berchtesgaden.de
királyi palota, forrás: schloss-berchtesgaden.de
Berchtesgadentől egy ugrás a Königssee, ami nem Berchtesgadenben van (sokan ezt hiszik és így is adják meg), hanem Schönau am Königsse-ben található. Nyugodtan lehet állítani, hogy az itteni hajós kirándulás mindent visz ezen a környéken, tehát kihagyhatatlan!!!!
- Schönau am Königsee, Königsee:
forrás: Berchtesgadener Land Tourismus GmbH
forrás: Berchtesgadener Land Tourismus GmbH
fényjáték a tutajozás közben
forrás: Berchtesgadener Land Tourismus GmbH
A hely fotóalbuma ITT látható!
A hely fotóalbuma ITT látható!
- Schönau am Königsee, Königsee:
A túra 4. napja augusztus 1-re esett, ami nem volt azért teljesen véletlen (mármint hogy mit terveztem erre a napra). Minden nyári nyaralást úgy időzítünk, hogy augusztus elseje kb. a közepére essen, mivel akkor van a házassági évfordulónk. Az idei volt a 39. Így nem véletlen, hogy berchtesgadeni sóbánya és a Königssee erre a napra esett. Ráadásul az előző nap nem volt igazán napos, viszont ez a nap ragyogóan verőfényesre sikerült. A sóbányában ez nem igazán volt érdekes, viszont milyen lett volna a hajókázás ezen a gyönyörű tavon zuhogó esőben?
Ne de térjünk vissza a túrához. A faluba érve egy tényleg hatalmas parkolóban kell hagyni a kocsit, mivel még a falu azon részébe sem lehet autóval behajtani ami a parkoló és a tó között van. Elsétálva a Romy Schneider múzeum mellett az úton legyalogolunk a kikötő felé (el sem lehet téveszteni). Na itt jönnek érdekes dolgok (azt nem tudom, hogy csak mi fogtuk ki aznap, vagy mindig ez van). Ahogy közeledtünk a kikötő felé, már láttuk a hatalmas sort ami a pénztár felé kanyarodva eltűnt a jobb oldali ház mögött. A feleségemet és az unokámat beállítottam a sor végére azzal, hogy megnézem mi van egyáltalán. Ekkor jött a meglepetés. Három pénztár működött (balról jobbra az 1., a 2. és a 3.). A hosszú sor a 3-hoz állt. Az 1. és a 2. pénztárnál két nagyon rövid sor volt, ha arányosítani akarnánk, akkor a leghosszabb legyen mondjuk 10 egység, a 2. pénztáré 1,5 egység, az 1. pénztáré 1 egység (vagyis a hosszú sor 10x hosszabb volt mint a legrövidebb). Nem véletlenül magyarázom ilyen hosszadalmasan, ugyanis egy kicsit körülnézve megállapítottam, hogy ez a két rövid sor nem a jegyelővételeseké, stb., így beálltam az 1. pénztár sorába. Senki nem szólt és többen követték a példámat. De a hosszú sorból senki nem állt át, mindenki a falu felől jött, aki beállt hozzám. Így kb. negyed óra alatt hozzájutottam a jegyekhez. Most jön a következő tanács. A jegy megmondja, hogy melyik móló mellől indul a mi hajónk és hány órakor (hajszál pontosak!). Ezt azért fontos tudni, mivel ha elment a mi hajónk előtti hajó a mólónktól, érdemes azonnal beállni a sorba két ok miatt is. Ha süt a nap, akkor kb 10 személy befér a móló feletti tető alá (árnyék!), és ha feljutunk a hajóra, akkor először mi választhatunk az ülések között. Ez azért fontos, mert a hajókon többféle ülés van, az első, zárt részen zömmel az ablak alatti hosszanti ülések, így pont háttal ülünk a látnivalóknak. Viszont a hajó hátuljában van mindkét oldalon 2x2 ülés, amelyek szembe vannak fordít egymással és nincsenek ablakok körülötte csak a tető, ezek viszont pompásak a nézelődésre és kitűnő a szabadon áramló szellő. A következő tanács. A hajók két helyen állnak meg: St. Bartholomä és a Salet nevű helyeken. Az első megálló a teljes hossz kb. 3/4-énél található, a második a végállomás. A kettő közötti árkülönbség csak 4,50 Euró/felnőtt (15,50 ill. 19,00 Euró - 2019). Ennek az alábbi a jelentősége. Az emberek zöme csak a St. Bartholomä-ig mennek. A kisebbik rész viszont tovább megy a Salet-ig, onnan rövid sétával el lehet jutni a Hintersee-hez (vagy még tovább Németország legmagasabb vízeséséhez). Visszafelé (figyelembe véve a jó helyek megszerzésének a lehetőségét a hajók hátsó részén) gyakran megtelnek a kis hajók és bár kikötnek St. Bartolomä-nál, ott nem tudnak már mások felszállni. Onnan viszont csak úgy lehet visszatérni a kiindulási kikötőbe, hogy be kell állni egy sorba (ahogy jöttünk visszafelé, nem láttuk a végét a hajóból) és bár valószínűsíthetően küldenek olyan hajókat is amelyek direkt innen visznek vissza embereket, sokkal nehezebb a visszajutás, mint a Salet-től. Arról meg nem is beszélve, hogy a Hintersee és környéke is csodálatos, szerintem nem szabad kihagyni.
A videóról: ez a leghosszabb, amit csináltam, van benne egy rész, ami majdnem két perc hosszú, de így kapjuk vissza a legszebb visszhangot, amit (legalább is én) eddig hallottam. St. Bartholomä előtt a kapitány kikapcsolja a hajó motorját és egy kürtön lejátszik egy kis dallamot, ütemekre bontva. Pont annyi szünet van közöttük, hogy a visszhang pontosan visszaér a következő ütemig. A teljes produkciót felvettem.
Egy utolsó javaslat: a legjobb hétfőtől csütörtökig beiktatni a programba, így is elég sokan voltak, még elképzelni sem tudom, hogy egy szép hétvégén mennyien lehetnek!
Más jó javaslatom nincs kivéve ezt:
ami a hajókázást és a kirándulásokat illeti, egyszerűen meg kell csinálni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Németország legszebb tava!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A hely fotóalbuma ITT látható!A videóról: ez a leghosszabb, amit csináltam, van benne egy rész, ami majdnem két perc hosszú, de így kapjuk vissza a legszebb visszhangot, amit (legalább is én) eddig hallottam. St. Bartholomä előtt a kapitány kikapcsolja a hajó motorját és egy kürtön lejátszik egy kis dallamot, ütemekre bontva. Pont annyi szünet van közöttük, hogy a visszhang pontosan visszaér a következő ütemig. A teljes produkciót felvettem.
Egy utolsó javaslat: a legjobb hétfőtől csütörtökig beiktatni a programba, így is elég sokan voltak, még elképzelni sem tudom, hogy egy szép hétvégén mennyien lehetnek!
Más jó javaslatom nincs kivéve ezt:
ami a hajókázást és a kirándulásokat illeti, egyszerűen meg kell csinálni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Németország legszebb tava!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
St. Bartholomä
St. Bartholomä
St. Bartholomä
St. Bartholomä
St. Bartholomä
St. Bartholomä
A környék nevezetességei közé tartoznak a sóbányák is, ebből mi kettőt néztünk meg (szerintem nincs is több). Az unokámról tudni kell (10 éves kislány - 2019), hogy valami ok miatt nagyon szereti a bányákat, látott már aranybányát, szénbányát és most két sóbányát is megnézett.
- a sóbányák:
- Berchtesgaden, Salzbergwerk:
- a sóbányák:
- Berchtesgaden, Salzbergwerk:
Miután az előző nap megállapítottuk a menetidőt a lakásunktól, pontosan érkeztünk a sóbányához. A parkoló az út másik oldalán van, onnan egy jól jelzett úton kb 5-6 perc alatt el lehet sétálni a bejárathoz. Miután a jegyeket megvettük elővételben az interneten (nem volt semmi kockázat benne, mivel semmilyen időjárás nem befolyásolta a bányalátogatást), ha jól emlékszem kb. 47 euró volt 3 személyre (ebből egy gyerek), beleértve a bad reichenhalli Alte Saliné-t is.
Miután nem lehetett a bányában fényképezni, meg amúgy is nagyon sötét volt benne, most csak leírást tudok adni a túráról.
Tehát: az elővételi jegyen lévő kódot beolvasva bejuthatunk az előcsarnokba. Itt adnak mindenkinek védőruhát, ezt fel kell venni. Ez után átmegyünk a beszállóhelyre, innen egy bányavasút visz a sóbánya mélyére (a bányavasútról tudtam egy kis videót készíteni, lásd lejjebb!). Az út kb. 700 m, ezt a falon lévő távolságjelző kis táblákból lehetett megállapítani. Egy jó tanács. Sok ember esetén két szerelvény megy be a bányába, célszerű megvárni a másodikat, sokkal lazábban lehet rá felülni. Egy nagy üreghez érkezünk el, itt egy lézeres bemutatót tartanak a só keletkezésről a bányában. Szerencsére sehol nem tartanak hosszú litániát, amit a javukra lehet írni. Ekkor le kell csúszni egy nagy facsúszdán, ebben van némi gyakorlatunk az osztrák sóbányákból, így nagyon élveztük a dolgot. Ez után több megállóhelyet érintve bejártuk a bánya turisztikai részlegét, az egyes helyeken audió-videó bemutatókat megnézve. Közben elérkeztünk a földalatti tóhoz, itt tutajra szállva átjutottunk a túlpartra, közben fényjátékot látva. A túlparton egy csőből kifolyó víznél meg lehetett kóstolni, hogy milyen sós a víz. Volt még egy csúszda, majd egy bányasikló visszavitt az indulási szintre. Elsétálva a kisvasúthoz, az kivitt minket a bányából.
Kiérkezve láttuk, hogy az épület előtt közben kitelepült egy mini sólepárló, ahol a bánya sós vizéből állítottak elő lepárolt sót. Szerintem egy kicsit drágán adták, mivel egy pici zacskóért 5 Eurót kértek. Ez persze a sok távolkeleti turistát nem zavarta, szinte mindenki vett belőle (csak egy adalék, az ottani EDEKÁ-ban 19 cent egy fél kiló jódozott német bányászott só).
Összefoglalva: nekünk az osztrák sóbányák jobban tetszettek, ez szerintem egy kicsit (vagy nagyon) steril kinézetű. Mindent profi módon csinálnak, de valahogy tényleg nagyon steril. Viszont ha azt vesszük hogy elég jelentős pénzt lehet a kombijeggyel megtakarítani, szerintem egyszer mindenképpen érdemes megnézni. A másik sóbánya, a bad reichenhalli Alte Saline ellenben tényleg nagyszerű technikatörténeti bemutató, mindenhol lehetett fotózni és videózni, abszolút megtekintésre javasolt. Ha csak az egyikre van idő, én inkább az utóbbira szavaznék.
Miután nem lehetett a bányában fényképezni, meg amúgy is nagyon sötét volt benne, most csak leírást tudok adni a túráról.
Tehát: az elővételi jegyen lévő kódot beolvasva bejuthatunk az előcsarnokba. Itt adnak mindenkinek védőruhát, ezt fel kell venni. Ez után átmegyünk a beszállóhelyre, innen egy bányavasút visz a sóbánya mélyére (a bányavasútról tudtam egy kis videót készíteni, lásd lejjebb!). Az út kb. 700 m, ezt a falon lévő távolságjelző kis táblákból lehetett megállapítani. Egy jó tanács. Sok ember esetén két szerelvény megy be a bányába, célszerű megvárni a másodikat, sokkal lazábban lehet rá felülni. Egy nagy üreghez érkezünk el, itt egy lézeres bemutatót tartanak a só keletkezésről a bányában. Szerencsére sehol nem tartanak hosszú litániát, amit a javukra lehet írni. Ekkor le kell csúszni egy nagy facsúszdán, ebben van némi gyakorlatunk az osztrák sóbányákból, így nagyon élveztük a dolgot. Ez után több megállóhelyet érintve bejártuk a bánya turisztikai részlegét, az egyes helyeken audió-videó bemutatókat megnézve. Közben elérkeztünk a földalatti tóhoz, itt tutajra szállva átjutottunk a túlpartra, közben fényjátékot látva. A túlparton egy csőből kifolyó víznél meg lehetett kóstolni, hogy milyen sós a víz. Volt még egy csúszda, majd egy bányasikló visszavitt az indulási szintre. Elsétálva a kisvasúthoz, az kivitt minket a bányából.
Kiérkezve láttuk, hogy az épület előtt közben kitelepült egy mini sólepárló, ahol a bánya sós vizéből állítottak elő lepárolt sót. Szerintem egy kicsit drágán adták, mivel egy pici zacskóért 5 Eurót kértek. Ez persze a sok távolkeleti turistát nem zavarta, szinte mindenki vett belőle (csak egy adalék, az ottani EDEKÁ-ban 19 cent egy fél kiló jódozott német bányászott só).
Összefoglalva: nekünk az osztrák sóbányák jobban tetszettek, ez szerintem egy kicsit (vagy nagyon) steril kinézetű. Mindent profi módon csinálnak, de valahogy tényleg nagyon steril. Viszont ha azt vesszük hogy elég jelentős pénzt lehet a kombijeggyel megtakarítani, szerintem egyszer mindenképpen érdemes megnézni. A másik sóbánya, a bad reichenhalli Alte Saline ellenben tényleg nagyszerű technikatörténeti bemutató, mindenhol lehetett fotózni és videózni, abszolút megtekintésre javasolt. Ha csak az egyikre van idő, én inkább az utóbbira szavaznék.
Időközben letöltöttem az internetről néhány képet, hogy a bánya belsejét is bemutathassam, de hogy ne sértsek szerzői jogokat, azok szerzőit minden kép esetében feltüntettem! Egyben kijelentem a fényképek nem szolgálnak kereskedelmi célokat részemre!
fényjáték a tutajozás közben
alpensole
forrás: Berchtesgadener Land Tourismus GmbH
forrás: Nicole Vardakas
forrás: Thomas Braunstorfinger
forrás: TripAdvisor
forrás: Berchtesgadener Land Tourismus GmbH
Salzkatedrale
Az egyik képnél van egy megjegyzés (alpensole), ennek még lesz jelentősége a Bad Reichenhall-i beszámolónál.
- Bad Reichenhall, Alte Saline:
Az interneten megvett sóbánya kombijegy második helyszíne a bad reichenhalli Régi Sóbánya (Alte Saline). Fontos megjegyzés: a kombijegy egyik igen lényeges előírása, először a Salzbergwerk-et kell meglátogatni és csak utána az Alte Saline-t. Ott a jegyen lévő kóddal lehet bemenni, itt viszont elveszik a kombijegyet és egy ingyen jeggyel lehet bemenni!
Amikor megjegyeztem, hogy a Salzbergwerk-et kissé sterilnek tartottam (és a fényképezési tilalmat sem teljesen értettem), itt ez teljesen más szituáció volt. Egy nagyon kedves fiatal lány vezette a csoportot, mindenhol lehetett fényképezni és videózni, ami azért lényeges, mivel tényleg csak így lehet bemutatni azt az ipartörténeti csodát, amit korábban megalkottak, minden kérdésre készségesen válaszolt. Nem volt áram, mindent a víz erejével működtettek. Egyszerűen zseniális, hogy miket alkottak meg, mint a nagy teremben lévő vízkerekek (amelyek 6 szivattyút működtettek), egy másik, kisebb vízkeréktől vízszintesen elvitt mozgási energia, ami egy másik szivattyút működtetett, stb. Ami még érdekes, hogy ezek a mozgások igen lassúak, pld a nagy vízkerék csak 18 másodpercenként ér körbe, tesz meg egy fordulatot (amit egy csengő is jelez, ez is hallható a videón). Mindenhol lehetett érezni a sós víz jelenlétét, még akkor is ha nem láttuk, mivel a lábunk alatt folyt egy letakart csatornában. Az egész rendszerről azt kell tudni, hogy ez a csatorna rendszer az egész környéket behálózta (ill. jelenleg is behálózza) és még majdnem 50 km-ről is gyűjtik a sós vizet, amit egy közös lepárlóba szállítanak. A bad reichenhall-i egyik parkban van pld. egy akna, amit este zölden világítanak meg, annak az alján is folyik a sós víz. Láthattuk, hogy milyen akna- és folyókarendszert alakítottak ki, egyszóval az egész mechanika egyszerűen zseniális. Szerintem ha valaki csak egy bányát akar meglátogatni, én inkább ezt javaslom (azzal, hogy itt nincs csúszda, ami általában fontos kelléke a környéki sóbányáknak).
Amikor megjegyeztem, hogy a Salzbergwerk-et kissé sterilnek tartottam (és a fényképezési tilalmat sem teljesen értettem), itt ez teljesen más szituáció volt. Egy nagyon kedves fiatal lány vezette a csoportot, mindenhol lehetett fényképezni és videózni, ami azért lényeges, mivel tényleg csak így lehet bemutatni azt az ipartörténeti csodát, amit korábban megalkottak, minden kérdésre készségesen válaszolt. Nem volt áram, mindent a víz erejével működtettek. Egyszerűen zseniális, hogy miket alkottak meg, mint a nagy teremben lévő vízkerekek (amelyek 6 szivattyút működtettek), egy másik, kisebb vízkeréktől vízszintesen elvitt mozgási energia, ami egy másik szivattyút működtetett, stb. Ami még érdekes, hogy ezek a mozgások igen lassúak, pld a nagy vízkerék csak 18 másodpercenként ér körbe, tesz meg egy fordulatot (amit egy csengő is jelez, ez is hallható a videón). Mindenhol lehetett érezni a sós víz jelenlétét, még akkor is ha nem láttuk, mivel a lábunk alatt folyt egy letakart csatornában. Az egész rendszerről azt kell tudni, hogy ez a csatorna rendszer az egész környéket behálózta (ill. jelenleg is behálózza) és még majdnem 50 km-ről is gyűjtik a sós vizet, amit egy közös lepárlóba szállítanak. A bad reichenhall-i egyik parkban van pld. egy akna, amit este zölden világítanak meg, annak az alján is folyik a sós víz. Láthattuk, hogy milyen akna- és folyókarendszert alakítottak ki, egyszóval az egész mechanika egyszerűen zseniális. Szerintem ha valaki csak egy bányát akar meglátogatni, én inkább ezt javaslom (azzal, hogy itt nincs csúszda, ami általában fontos kelléke a környéki sóbányáknak).
A hely fotóalbuma ITT látható!
itt alakítják át a vízszintes mozgást egy, a
szivattyút működtető billegő mozgássá (kb 120 m-ről
hozzák a mozgási energiát)
ide érnek le a nagy vízkerekek szivattyú-
mozgató rudazatai
ezek a fogaskerekek működtetik a szivattyúkat,
vízkerekekként 3-3 darabot
vízkerekekként 3-3 darabot
A másik és nagyobb város Bad Reichenhall, a mi szállásunk a város és a határ közé beszorult és ketté vágott városkában - Bayerisch Gmain-ban volt. Az osztrák oldali rész neve Großgmain. Egy patak és egy határ választja szét őket, ami ma már semmit nem jelent, mi is vagy tízszer mentünk át rajta. Az egyik legszebb gyógyfürdő város, amit láttam, ha valaki a környéken jár, akkor ide érdemes akár többször is ellátogatni.
- Bad Reichenhall:
- Bad Reichenhall:
A város és a határ között helyezkedik el Bayerisch Gmain, ott volt a szállásunk. Most először próbáltuk ki az ún. "ferienwohnung"-ot, ami nagyjából nyaraló lakást jelent. Arra gondoltam, hogy miután 7 éjszakát leszünk itt, jobban járunk majd egy lakással, ahol van előtér, nappali, főzési lehetőség, stb, és nem egy szobában szorongunk. Már a tavalyi nyaralásomnál is azért késtünk le erről a helyszínről (Bajor Alpok), mivel túl későn kezdtem el szállást keresni és már csak nagyon drága szállások voltak (januárban kezdtem keresgélni!). Így mentünk el egy cseh-lengyel túrára, ami egyébként nagyon-nagyon jól sikerült. A tapasztalatokból okulva már tavaly ősszel elkezdtem szállást keresi és ekkor bukkantam rá erre a helyre (Booking.com). Általában az ilyen szállásokhoz nem jár reggeli és amíg ott vagyunk, miénk az összes takarítási, stb dolog. A végén sok esetben még végtakarítást is felszámolnak, ami a lakás nagyságától függően 15-50 Euró (nagyjából), itt szerencsére még ilyen sem volt. Az nem igazán zavart minket, hogy nem kaptunk reggeli, a közelben volt egy EDEKA, úgy 200 m-re, így mindent meg tudtunk oldani. Nagyon jó egy svédasztalos reggeli, de mindent úgysem lehet megenni, most viszont amit nem ettünk, ment vissza a hűtőbe. Napközben néha ettünk vendéglőben (a legtöbbször piknikeztünk, ahogy terveztük), este pedig összecsaptam egy jó vacsorát. Utólag megállapíthatom, hogy végül is jól lett megszervezve az étkezés. Pozitívum volt még az is, hogy egy teremgarázsban még zárt parkolót is kaptunk, és mivel a lakás a földszinten volt, így volt kertünk is. Ha valami nem stimmelt, akkor a hálószobára lehetett volna rosszat mondani, nagyon kicsi volt, az ágy is. Ezt úgy oldottuk meg, hogy én aludtam egyedül a hálószobában, a feleségemék kinyitották a kanapét és ott ketten kényelmesen elaludtak. A nappali miatt viszont igen kényelmes volt az ott tartózkodás. A legfontosabb tanulság az ár volt, a német oldal sokkal olcsóbb, mint az osztrák, sokkal több a szállás, ami között lehet válogatni. Konkrétan nekünk 7 éjszakára 3 főnek 372 Euró volt + kb 45 Euró üdülőhelyi díj. Helyileg is nagyon jó volt, minden irányban jól el lehett menni kirándulni és az osztrák határ is ott volt kb 400 m-re. Igazából azért írok erről itt részletesebben, mert máshová nem tudom besuvasztani.
Most térjünk vissz a Bad Reichenhallhoz. Már több Bad-ban is jártam, de eddig ez volt a leg bad-abb, hogy egy képzavarral éljek. Ezt elsősorban a sok parkja, gyönyörű nagy polgári palotái, rengeteg szökőkútja, vizei, stb miatt gondolom. Az egész nagyon laza szerkezetű, kényelmesen bejárható. Rögtön szembetűnik a sok szökőkút (a feleségem kedvencei), a sok víz. Ahol nincs, ott mesterségesen létesítenek patakokat, forrásokat. Igazából csak egy helyről fogok írni és ez a Königlicher Kurgaten, mert ez volt a legszebb park az összes közül. Ez egy zárt park, este 22:00-kor bezárják. Több fürdői létesítmény is található itt, ivócsarnok, gyógyfürdő, étterem, stb, természetesen mind királyi. Itt találkoztam az eddigi legfurcsább épülettel, amit eddig láttam, ez a Gradierhaus. Amikor először jöttünk be a városba és sétáltunk a parkban, azt hittem, hogy éppen bontanak egy épületet, mivel csak egy vázszerkezet volt látható. Amikor közelebb mentünk, láttuk, hogy a szerkezet alatt annak teljes hosszában egy venyige fal van, amin lassan csorog lefelé a víz. Az ivócsarnokban beszerzett prospektusból kisilabizálva megtudtuk, hogy a sóbányáktól egyszerre 400.000 liter ún Alpen Sole keveréket kapnak, ami egyfajta sós víz, gyógyászati célból. Ez csordogál lefelé a rőzséken és porlik szét. A leírás szerint napi félóra séta az épület hosszában fel és alá, igen jót tesz a bronchitis és egyéb légúti betegségek ellen. Egyébként a parkban lévő szökőkútból is Alpen Sole spriccel, itt nyugágyakon heverve lehet a sós levegőt belélegezni. Még egy kiegészítés: az utolsó napon még elmentünk a termálfürdőbe és egy jót strandoltunk. Hétfő volt és alig voltak benne talán 15-20-an. Mindent kielégítő termálfürdő volt.
A városról nem írok többet, szerintem elég a fényképeket és a videót megnézni és így alkotni képet a városról. Az összes kép megtekinthető a Fotóalbumban. Egyébként a fentieken kívül még megnéztük a Régi Sóbányát is, ami itt található, de az egy külön beszámoló.
Megjegyzés: a tisztaság, a nyugalom, a csend példás.
A városról nem írok többet, szerintem elég a fényképeket és a videót megnézni és így alkotni képet a városról. Az összes kép megtekinthető a Fotóalbumban. Egyébként a fentieken kívül még megnéztük a Régi Sóbányát is, ami itt található, de az egy külön beszámoló.
Megjegyzés: a tisztaság, a nyugalom, a csend példás.
A hely fotóalbuma ITT látható!
Gradierhaus
Gradierhaus
Gradierhaus
Gradierhaus
A Königssee-n kívül természetesen van itt egyéb szép természeti látnivaló, ezek közül bemutatok két szép szurdokot.
- Ramsau bei Berchtesgaden, Wimbachklamm:
- Ramsau bei Berchtesgaden, Wimbachklamm:
Ez a helyszín a természeti szépségeknek volt betervezve. Összesen 3 szurdokot láttunk, de ez volt a legszebb az összes közül (természetesen a másik kettő is csodálatos volt).
Az út melletti parkolónál kell letenni az autót (parkolási díj - automatából) és elindulni felfelé. Az út jól ki van táblázva. Nem túl meredek és jól kiépített az út. Kb. 500 m után jobbra található egy automata, ahol meg lehet venni a belépőt (egy token) a szurdokba, ugyanis a bejáratnál nincs pénztár csak egy jól zárt forgóajtó. Az alsó bejáratnál lehet be és kimenni, a felsőnél csak kijárat van. Aki nem akar bemenni a szurdokba (vessen magára!!) az mehet tovább egyenesen, aki viszont be akar menni, annak le kell kanyarodnia balra a bejárat felé. Bedobva a tokent máris mehetünk. Ahhoz képest, hogy maga a szurdok nem túl hosszú - kb 200 m - ilyen érdekeset még nem láttam. A járdával szemközti oldalon legalább 10 vagy több vízesés zúdul lefelé. Ráadásul egy jó esős idő után érkeztünk, így mindenhol volt megfelelő mennyiségű víz. Sajnos a pára egy kicsit beszorult a szurdokba, így a távlati képek kissé ködösek (de ez volt a természetes). Szerintem a videó adja vissza a legjobban, hogy milyenek is a vízesések. A szurdok túlsó végén ki lehet menni (de csak kifelé működik) és tovább lehet túrázni a Wimbach patak völgyében.
Mi visszafordultunk és az alul található minigolf pályán az unokámmal lehúztunk egy menetet. Az az igazság, hogy összesen 2 ponttal tudtam csak megverni (de azért én győztem!).
Az út melletti parkolónál kell letenni az autót (parkolási díj - automatából) és elindulni felfelé. Az út jól ki van táblázva. Nem túl meredek és jól kiépített az út. Kb. 500 m után jobbra található egy automata, ahol meg lehet venni a belépőt (egy token) a szurdokba, ugyanis a bejáratnál nincs pénztár csak egy jól zárt forgóajtó. Az alsó bejáratnál lehet be és kimenni, a felsőnél csak kijárat van. Aki nem akar bemenni a szurdokba (vessen magára!!) az mehet tovább egyenesen, aki viszont be akar menni, annak le kell kanyarodnia balra a bejárat felé. Bedobva a tokent máris mehetünk. Ahhoz képest, hogy maga a szurdok nem túl hosszú - kb 200 m - ilyen érdekeset még nem láttam. A járdával szemközti oldalon legalább 10 vagy több vízesés zúdul lefelé. Ráadásul egy jó esős idő után érkeztünk, így mindenhol volt megfelelő mennyiségű víz. Sajnos a pára egy kicsit beszorult a szurdokba, így a távlati képek kissé ködösek (de ez volt a természetes). Szerintem a videó adja vissza a legjobban, hogy milyenek is a vízesések. A szurdok túlsó végén ki lehet menni (de csak kifelé működik) és tovább lehet túrázni a Wimbach patak völgyében.
Mi visszafordultunk és az alul található minigolf pályán az unokámmal lehúztunk egy menetet. Az az igazság, hogy összesen 2 ponttal tudtam csak megverni (de azért én győztem!).
A hely Fotóalbuma ITT található!
Lili és a feleségem
a mini golf pálya
a mini golf pálya
- Schneizlreuth, Aschauerklamm:
Ez egy korábbi túrám. A szurdok megtekintése után volt némi hiányérzetem, de azért jó volt a túra. Miből is adódik ez a hiányérzet. Az interneten kikerestem a bajor szurdokokat és ez volt az egyik legközelebbi az autópályához. A GPS elvitt a megadott címre és ott szembesültem vele, hogy ezen a helyen be lehet jutni a szurdokba, de nem az elejére. Ez a hely Oberjettenberg volt (és nem a beszámoló címében lévő Schneizlreuth). Itt a GPS elvitt egy gépkocsi fordulóig. Ott a turistajelzés szerint 25 perc sétaút van a szurdokig. Miután az út bár keskeny, de aszfaltozott volt és tábla sem tiltotta a behajtást, úgy gondoltam, megyek még egy kicsit, ami jónak bizonyult. Kb. 15 percnyi sétautat megspórolva eljutottam egy kunyhóig, onnan már tényleg gyalog kellett menni. Egy érdekesség volt még a szurdok felé menet. Egyfolytában helikopterdübörgést hallottam és ahol volt egy kis lehetőségem kinézni a fák közül, láttam egy rendőrségi helikopter egy helyben függeni. Ezen kívül nem csinált semmit, csak függött (amikor visszajöttem, már nem volt ott). Azt tudni kell, hogy ezen a területen rengeteg katonai gyakorló terület van a hegyi vadászok részére, több laktanyát is láttam, de hogy rendőrségi helikopter mit keresett itt, azt nem tudom. Kb. 5 perc múlva eljutottam a szurdok pereméig, ahonnan egy erős szerpentin indult lefelé (kb. 50 cm széles út, oldalt szakadék, korlát sehol). Ez volt a maradék 10 perc. Szerintem úgy egy Gellérthegy magasságot kellett leküzdeni lefelé. Utólag egy kicsit elgondolkodtam a dolgon, sehol senki, ha megbotlok és legurulok a hegyoldalon napokig senki nem fog keresni és akkor mi lesz. Így nagyon óvakodva mentem lefelé és végül is sikeresen leértem. Ott volt egy útjelző tábla oszlop, ha jobbra megyek, akkor eljutok egy helyre, ami szerintem a szurdok bejárata lehet. Megnéztem a térképet, ott valóban van egy épület, de autóval csak Ausztria felől közelíthető meg, vagy a fent jelzett Schneizlreuth felől gyalog (ami kb 30-40 perc séta, saccra). Így aki el akar ide jutni, az forduljon jobbra és kb 30 perc múlva ott lehet. Én egy kicsi elmentem jobbra is, ez a rész erősen hasonlított az osztrák Ötschergräben-re. Visszafordulva inkább felfelé mentem. Mit ne mondjak nagyon szép volt, zúgó patak, oldalról patakok, kisebb vízesések, gyönyörű erdő, madárcsicser, stb. Jó darabig gyalogoltam felfelé, majd visszafordultam, mert még aznap el kellett jutnom Münchenig. A patak túloldalán levő hegygerincen fut a német-osztrák határ. Azt nem tudom, hogy még meddig lehetett volna fölfelé haladni, szerintem még vagy 1-1,5 órát. Konklúzió: nem minden szurdok közelíthető meg könnyen (parkoló a bejáratnál), de ha már rászántuk az időt, egy kis plusz túra nem olyan rossz. Mindkét hely felől megközelíthető, Schneizlreuth felől nem kell leereszkedni a völgybe, több időt vesz igénybe az oda gyaloglás, Oberjettenberg felől talán gyorsabb, viszont van egy izgalmas szerpentin lefelé a szurdokba. Szabad a döntés!
A hely Fotóalbuma ITT található!
- Marktschellenberg, Almbachklamm:
2022-ben sikerült még egy szurdokot meglátogatni a régióban, ez az Almbachklamm.
A legutolsó megálló ez a szurdok volt, (a 2022-es túrán) amely végre igazi szurdok volt, legalább is az én fogalmaim szerint. Már korábban nyaraltunk erre felé, de valahogy nem fért bele az időnkbe (meg láttunk másik három szurdokot). Itt jól ki van táblázva a lehajtás az útról. Van egy távolabbi (kisebb) és egy nagyobb, a bejáratnál lévő parkoló. A kettőt egy nagyon keskeny út köti össze, nem tudom hogy nyáron ezen hogyan lehet két irányban közlekedni. A bejáratnál van egy jó étterem, erre még visszatérünk. A szurdok megtekintéséhez belépő díjat kell fizetni, 2022-ben ez 6 EURÓ volt. A belépti díjakból fedezik a tavaszi karbantartásokat, késő ősztől kb. májusig a szurdok zárva van (Kőomlás, lavina veszély).
Maga a szurdok egy klasszikus szurdok, meredek sziklafalak, patakok jobbról - balról, hidak, vízesések sorozata. Az úthálózat jól kiépített, sok helyen még kapaszkodó drótháló is ki van feszítve (szerintem sokszor szükségtelenül, de lehet, hogy sok embernek biztonságérzetet ad).
Nem is írnék a szurdokról többet, elég a képeket megnézni, meg a videót, ha ez után sem kap kedvet valaki, magára vessen. Inkább néhány tanácsot adnék.
Sok esetben az adott szurdokot körforgalomban lehet megtekinteni, ez azt jelenti, hogy csak felfelé lehet haladni, majd a végén kivezetik az embert a szurdokból és valahol fent elsétálva lehet eljutni a kiinduló ponthoz. Ez itt nem derült ki egyértelműen, hogy így van. Ez az alábbiak miatt fontos: a Windy térkép programot használva (nagyon jó, szintvonalas) azt láthatjuk, hogy szép lassan 170 m-t emelkedünk az első kijáratig. Itt még nem kell megállni és elhagyni a szurdokot, mivel csak néhány száz méterre van a Sulzer vízesés, amely több lépcsőben 114 m-t vízesik (saját szóalkotás). Ha nincs túl sok időnk, akkor itt már vissza lehet fordulni, a szurdok legszebb részeit már láttuk. Ha innen vissza sétálunk a bejáratig, az alábbiakat lehet elkerülni. Visszafelé haladva balra van a kimenő út (Talgraben), amivel az a probléma - ami csak menet közben derül ki -, hogy szinte mint egy lépcsőház, gyakorlatilag csupa lécsővel megy fel egy templomhoz. Csakhogy közben 200 m-t emelkedik. Na itt fordult velem először elő, hogy többször meg kellett állnom, egy kicsit szuszogni. Ez megfelel kb egy 80 emeletes háznak fellépcsőzve. Ha felértünk, akkor egy idilli helyre érkezünk, templommal, szép kilátással (Ettenberg). Innen viszont vissza kell jutni a parkolóig, ami jelen esetben kb. 330 m ejtést jelent (830 m-ről 500 m-re). Ez önmagában nem lenne veszélyes, de mivel szinte maga alá kell az útnak beérkeznie, ezért az elejét leszámítva nagyon meredeken megy le (nem is igen találkoztam emberrel ezen a két szakaszon). A leírás szerin ha valaki így nézi meg a szurdokot, ez 2,5 órába fog kerülni. Ez már csak azért sem lehet igaz, mert a templomtól 1 órát ad a lemenetre (itt térjünk ki egy kicsit arra, hogy nem értem, miért időben adnak meg egy távolságot, mikor nem lehet tudni, hogy ezt milyen kondíciójú emberre méretezték. Jobb a km). Szerintem ez a kör még jó esetben is elvesz 3,5 órát. Engem az nyugtatott meg, hogy 70 évesen is simán (némi pihenéssel) körbe tudtam menni. Tehát e miatt javaslom, hogy ha valaki ezt nem akarja, menjen visszafelé a szurdokban, de ekkor sokan jöhetnek majd vele szembe. Visszatérve a szintkülönbségekre, az első képen látható táblán nagyon apró számokkal jelzik a szinteket, de ez valahogy elsikkad, sokan meg sem nézik a táblát, úgyis csak a patak mellett lehet haladni.
Ha leérkeztünk, akkor ott a vendégló, ahol én is egy jót ebédeltem (lásd a fényképeket). Itt az a lényeg, hogy ha valaki kiválasztotta, hogy mit eszik, akkor be kell menni a pulthoz, megrendelni, kifizetni és adnak egy jelző készüléket amely jelez, ha az étel elkészült. Itt is remekül főznek és a saláta szinte mindenhol automatikusan jár a főételhez.
Innen már egyenesen haza indultam.
A beszámoló fotóalbuma ITT látható!
Sulzer vízesés
Sulzer vízesés
na ilyen lépcsősorokon kell felkapaszkodni
Wallfahrtskirche Mariä Heimsuchung in Ettenberg
Wallfahrtskirche Mariä Heimsuchung in Ettenberg
Wallfahrtskirche Mariä Heimsuchung in Ettenberg
egy jó kis ebéd a hazautazás előtt
egy jó kis ebéd a hazautazás előtt
Vissza a főoldalra (katalógus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése